|
Elhunyt Bánffy György
Életének 84. évében váratlanul meghalt Bánffy György, Kossuth-díjas, kiváló művész, aki csaknem negyven évig volt a József Attila Színház tagja.
 Legutolsó szerepében, a Hallo, hallo! című közismert sorozat színpadi adaptációjában, egy szenilis, nőkre éhes tábornokot alakított. Sokszor kellett olyan szerepet megformálnia, amelyben az volt a humor forrása, hogy az öreg kecske is megnyalná a sót. Méltósággal teljesítette ezeket a feladatokat. Nem élt ripacskodó eszközökkel, nem remegtette a kezét, nem rezegtette a hangját, szálfaderekú maradt öregkorára is. Ő, aki valaha volt Lear király, Othelllo, meg III. Richard, aki számtalanszor tartott önálló estet, fajsúlyosan veretes szövegeket mondva, gyakran szerepelt könnyed zenés vígjátékok, bohózatok epizodistájaként. Látszott, hogy nem feltétlen boldog ettől, de állta a sarat, gyakorolta hivatását, tudott mókás is lenni, ha erre volt szükség.
Imádta a magyar nyelvet. Néhányszor készítettem vele interjút, így tudom, hogy szinte nyomdakészen fogalmazott. Sokat szavalt tévében, rádióban, a pódiumon egyaránt. Nem ritkán, ha szerepet játszott, akkor is kieresztette öblös hangját, előfordult, hogy túl patetikus, "szavalós" volt. A legnagyobb magyar című monodrámában Széchenyiként láthattuk, ebben az emlékezetes, szinte védjegyévé vált szerepében keverte az egyszerű és patetikus beszédet.
Pályája elején sokfelé játszott, a Nemzetiben, az Állami Bábszínházban, az Operett Színházban, Pécsett igazán nagy szerepeket kapott, ott sokan még most is emlékeznek egykori alakításaira. Több mint 50 filmben játszott, olyanokban, mint például a Mephisto, a Redl ezredes, a Magasiskola. A rendszerváltáskor belépett az MDF-be. Majdnem egy évtizedig országgyűlési képviselő is volt. Politikai nyilatkozatai olykor vitára adtak alkalmat. Színészként viszont általában szerették. Tegnap, Korfun érte a halál.
Forrás:
Bóta Gábor / Népszava /2010.09.03
|
